Testvértelepüléseink

Községünknek 3 testvértelepülése van.

Gelencével 1989-ben kezdődött testvértelepülési kapcsolatunk.

Gelence név első írásos említése 1536-ból való Gelenche alakban, a későbbi századokban Gelenczie (1602), Gellencz, Gelentze formában fordul elő. Az 1567-es dénáros adóösszeírásban 61 kapuval szerepel, tehát már akkor is tekintélyes település.
1719-ben a többi háromszéki faluhoz hasonlóan, a lakosság éhezik, mert az előző esztendő terméketlen volt. 1802-ben földrengés, 1842-ben pedig hatalmas tűz pusztítja el a falunak több mint felét.

A lakosság fő foglalkozása a múltban a földművelés, a fakitermelés és feldolgozás, valamint az állattenyésztés volt. A gelencei deszka, zsindely, az épületfa már akkor országszerte kelendő árunak számított.

A kőolajkitermelés 1976-ban indult meg. A ma már nagyrészt nem működő kőolajkutak a Kis-Gelence patak völgyében vannak. A kőolajkutaknál 1990 előtt közel 2000 ember dolgozott. A rendszerváltás után a kőolajipar leépült, mivel veszteségesnek bizonyult. Gelencén jelenleg virágzik a fakitermelés, valamint a fűrészáru-gyártás.

A gelencei lakosok ugyanakkor a szolgáltató iparban is vállalkoznak: a településen több mint 20 korszerű panzió működik. Az aktív lakosság egy része a kézdivásárhelyi gyárakban dolgozik, és sokan élnek földművelésből, állattenyésztésből.
A lakosság száma 2002-ben 4772 volt.

Forrás: http://www.gelence.org/

——————————————–

A vajdasági Tornyossal 1999-ben kötött Dunaszentgyörgy testvértelepülési szerződést. Azóta számtalanszor járt delegáció a településen, és viszont; színvonalas rendezvényeken ismerkedhettünk meg művészeti csoportjaikkal is.

Tornyos (szerbül Tornjoš) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben (földrajzilag Bácskában) Zenta községben. 1766-an lakják, többségében magyarok.

Nevét a szájhagyomány szerint a messze elnyúló síkságon már jó távolról látható török dúlás előtti templomtornyáról kapta. Ősi település a szarmata sírok tanúsága szerint. Dudás Gyula és Dr. Korek József ásatásai során középkori templom maradványait találták a mai Tornyos közelében, bár két különböző helyen. Tornyos neve az okiratokban, 1479-ben tűnik fel először, amikor az óbudai káptalan Konya Demeter özvegyétől, Ágotától megszerezte több település között Tornyost is. Az 1521-2. évi dézsmalajstromban is említik Tornyos nevét. 30 adófizető családot tartottak nyilván. 1580-ban a török adókönyvek (defterek) szerint 26, 1590-ben pedig, 30 háza adózik. Ekkor a szabadkai adókerülethez (náhiéhez) tartozik. Gombkötő János és társai 1650-ben a nádortól Tornyos-puszta néven kapják ajándékul. A „puszta” megjelölése azt jelenti (jelzi), hogy erre az időre már Tornyos, mint lakott település megsemmisült. Ezt a területet Tornyos-pusztának nevezték még a 19. század végén is, habár ebben az időben már Tornyos mint lakott helység, tanyai gócpontként létezik. Történelmi nevezetessége, hogy 1527-ben Török Bálint szabadkai birtokos főúr itt veszi fejét a megsebesült Jovan Nenadnak (Crni Jovan) (egyes vélemények szerint már halott volt, amikor rátalált). Tornyoson utcát neveztek el Crni (Cserni) Jovanról, Szabadka központjában pedig, 1991-ben visszaállították Jovan Nenad emlékművét. A karlócai béke után szervezett határőrvidékbe tartozott Tornyos is, majd a tiszai határőrvidék felszámolása után, 1751-ben magyar nemesi rangot nyert szerb határtisztek (granicsárok) itt Tornyos-pusztán kapnak kúriákat. Fejlődni jobbára a múlt század vége felé kezdett a település. A 19. század végén határozták el a tornyosiak, hogy templomot építenek, 1901-ben pedig, már fel is szentelik az új templomot. 6 évvel később postát is kapott a falu. 1898-ban Jung János tanító szervezésével megalakul a Zenta-Tornyosi Keresztény Fogyasztási Szövetkezet korlátolt felelősséggel. Székhelye: Zenta-Tornyospuszta. A vállalat tárgya: árucikkek előnyös beszerzése és háziipari cikkek eladása. Ez a szövetkezet átvészelte a két világháborút és 1947-ig működött. 1913-ban megalakítják a Bács-Bodrog vármegyei Gazdasági Egyesület Tornyospusztai Gazdakörét. A pozitív hagyományokon alapulva – mintegy 50 évnyi szünet után – 1992-ben Tornyoson Újra megalakították a Gazdakört.

2002-es szerint 1789 lakosa volt. Ebből 1452 (82,21%) magyar, 256 (14,49%) roma, 23 (1,3%) szerb, 9 (0,5%) jugoszláv, 6 (0,33%) horvát, 3 (0,16%) német, 2 (0,11%) ruszin, 1 (0,05%) bunyevác. A falunak 1399 nagykorú polgára van, a lakosság átlagéletkora 39,5 év (a férfiaké 38,6, a nőké 40,5). A településen 651 háztartás van, háztartásonként átlagosan 2,71 taggal.

Legnépesebb az 1971-as népszámlálás idején volt, 3463 lakossal.

(forrás: Wikipédia) http://hu.wikipedia.org/wiki/Tornyos_(Szerbia)
——————————————————————————–

Nieste

A németországi Nieste-vel 2005 novembere óta ápol testvértelepülési kapcsolatot Dunaszentgyörgy. Gödör József, akkori önkormányzati képviselő révén, családok közötti kapcsolattal indult a két falu ismeretsége. Hivatalos megerősítést a kapcsolat ünnepélyes keretek között, 2006 május 20-án kapott.

Nieste vezetése anyagilag is támogatta Dunaszentgyörgyöt; volt, hogy hasznos gépeket hoztak ajándékba: tűzoltófecskendőt, platós kisteherautót, úthengert.
Községünk küldöttsége több ízben ellátogatott már a német településre.
Elsőként Dunaszentgyörgy rendezett testvértelepülései részvételével, uniós támogatással közös folklór programot 2006-ban, majd a német városban volt hasonló esemény. Nemcsak Dunaszentgyörgy, hanem annak erdélyi testvértelepülése, Gelence is (amely a szentgyörgyi első találkozón vette fel Nieste-vel a testvérvárosi kapcsolatot) hivatalos volt a programra, ahol bemutatkozhattak civil művészeti együtteseink, és szentgyörgyre jellemző termékekkel is találkozhattak a meghívottak.

A németországi Hessen tartomány 1800 lelkes Nieste faluja tőlünk 1300 km-re fekszik, egy völgyben, festői környezetben.

http://www.nieste.de/